3.-4. Fejezet

 

Harmadik fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

Tudtam, hogy mindez nem a valóság, de úgy döntöttem, hogy a következő néhány napban úgy teszek, mintha az lenne. Hülyeség, igen, de az első naptól kezdve megőrültem Jaydenért. Mindig is tudtam, hogy nincs esélyem nála, ezért beértem a barátsággal. De úgy gondoltam, mit árthat, ha hagyom, hogy kiélvezzem a pillanatot, amíg észben tartom, hogy ez nem örök időkre szól.

Ezt szem előtt tartva, több időt szántam arra, hogy előkészüljek a „randinkra”. Felvettem a kedvenc farmernadrágomat, és egy kék pólót, ami kiemelte a szemem színét. A hajammal is több időt foglalkoztam, próbáltam valami olyasmit összehozni, ami hasonlít a stílusomra. Amikor végeztem, vettem egy mély levegőt, és elhagytam a szobámat, hogy megkeressem a randi partneremet.

Jayden a nappaliban várt rám, és amikor beléptem, a reakciója megérte a plusz időt, amit a készülődéssel töltöttem.

Rám mosolygott, felállt és odajött hozzám. Kinyújtotta a kezét, mintha meg akart volna érinteni, de aztán megrázta a fejét, és zsebre dugta a kezét. – Azta, remekül nézel ki. Készen állsz?

– Természetesen. Kocsival megyünk vagy gyalog? – Nem voltam benne biztos, mivel nem messze laktunk az étteremtől, ahol enni akartunk.

– Menjünk gyalog. Nagyon kellemes idő van ma este.

Elindultunk a járdán az étterem felé. Először csak sétáltunk, mint általában, de aztán odanyújtotta a kezét, és megfogta a kezemet. Meglepetten felkaptam a fejem, és ránéztem. Rám mosolygott, és azt mondta: – Ez egy tesztkör, emlékszel?

– Igen, egy próba.

Azt vártam, hogy amikor beértünk az étterembe, el fogja engedni, de nem tette. Fogta a kezem, amíg asztalra vártunk, és nem engedte el, amíg nem kellett, hogy átvergődjünk az asztalok között, hogy a helyünkre ülhessünk.

Nagyon jól éreztük magunkat. Mindketten mást rendeltünk, így meg tudtuk osztani. Beszélgettünk és nevettünk. Be kellett ismernem, hogy jó volt olyannal lenni, akit ismertem, így nem kellett az egész ismerkedős dolgot végigcsinálnunk. Őszintén szólva, ez volt a legjobb randi, amin valaha voltam.

Amikor eljött a filmválasztás ideje, Jayden ragaszkodott a romantikus komédiához, mert az „jobb randifilm” volt, mint az alternatívaként kínált akciófilm. Miután elhelyezkedtünk a helyünkön, odanyúlt hozzám, és újra megfogta a kezem. Amikor kérdőn néztem rá, csak mosolygott, és azt mondta: „tesztelés”.

A film egy kedves, vicces szerelmi történet volt, és örültem, hogy ezt választotta. Nem tudtam megállni, de azt kívántam, hogy a boldogság, amit a szereplők éreztek, az enyém legyen.

Lassan hazasétáltunk, élvezve az időjárást és egymást. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is készen állt volna arra, hogy vége legyen, de túl hamar, túl gyorsan visszaértünk a lakásba. Odabent hirtelen elbizonytalanodtam, hogy most mihez kezdjek, ezért az egyetlen dolgot tettem, ami eszembe jutott. Elmenekültem.

– Rendben, köszönöm a vacsorát és a filmet, Jayden. Jó volt. Van még egy kis dolgom, szóval, ööö, igen, megyek a szobámba.

– Oké – mondta, de elkísért az ajtóig.

– Brian – mondta halkan.

– Igen.

Aztán teljes meglepetésemre lassan felemelte a kezét, és enyhén megérintette az arcom. Kedvesen elmosolyodott, és felém hajolt. Megállt, mielőtt az ajkai az enyémhez értek volna, és azt suttogta: „Tesztkör”, majd az ajkai röviden megérintették az enyémet.

– Jó éjt, Brian – mondta, miközben hüvelykujjával könnyedén végigsimított az arcomon. – Ez egy jó kis próba volt. Alig várom a holnapi igazi randit.

Aztán megfordult, és belépett a saját hálószobájába.

Negyedik fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

Másnap teljesen használhatatlan voltam a munkahelyemen. Tegnap este egész éjjel fent voltam, mert Jayden kurvára megcsókolt. Csak alig érintette az ajkait az enyémhez, de még mindig éreztem. Szerencsémre viszonylag könnyű nap volt a munkahelyemen, mivel a legtöbb terapeuta igyekezett péntek délutánra időzíteni a rendelési időt.

Elmerülve a gondolataimban, hogy a fenébe is, hogy az életem ennyire kicsúszott az irányításom alól, megijedtem, amikor valaki a nevemet mondta. – Brian Robbinst keresem – mondta egy hang egy hatalmas, fehér liliomokból és kék íriszekből álló csokor mögül, amitől az orrom megrándult a virágillatra.

– Brian vagyok – mondtam a pompás csokornak, és végül a csokrot cipelő vékony nő arrébb tolta, hogy láthassam az arcát.

– Hála az égnek – kuncogott. – Ezek gyönyörűek, és mesés az illatuk, de nem könnyű cipelni őket.

– Ó! Sajnálom. – Megkerülve az íróasztalt, átvettem tőle, és letettem a pultra. – Élvezze ki őket. Nekem úgy tűnik, valaki mindent beleadott. – Elmosolyodott, és távozott.

Levettem a kártyát a virágokról, és elolvastam.

 

Köszönöm a tesztkört. Alig várom a ma estét.

Jayden.

 

Vigyorogtam, mint egy idióta, amikor Matt megjelent a sarkon.

– Whoa! Azok aztán komoly virágok. Kinek szánod őket? – kérdezte, miközben a kártyát kereste.

– Ezeket nekem hozták, Mr. Kíváncsiskodó! Ó, és Jayden eljön velem a ma esti partira. Remélem, az még mindig nem gond.

– Természetese. Mindannyian arra vártunk, hogy találkozhassunk a titokzatos Jaydennel.

– Nem titokzatos, csak elfoglalt. De ma este nincs elfoglaltsága, úgyhogy ott leszünk.

– Remek. A kubai étteremben kezdünk, aztán majd rögtönzünk. Nagyon örülök, hogy eljöttök. Tudom, hogy Justin is örülni fog. Ott találkozunk.

A délután hátralévő része még inkább kárba veszett, mint a délelőtt, mert most már nemcsak az ajkait éreztem, hanem a virágok illatát is. Virágokat. Mi volt ez az egész?