Első fejezet
Fordította: Aemitt
– Ha a pasid nem tud jönni, csak
gyere egyedül. De nem fogadok el kifogásokat – hangsúlyozta Matt. – Ha nem akar
eljönni a munkahelyi barátaiddal találkozni, az rendben van, de nem szabad
hagynod, hogy megakadályozzon abban, hogy másokkal lógj.
– Matt, kedves tőled, hogy
aggódsz, de ez egyáltalán nem így van. Csak elfoglalt – mondtam neki, és ez
igaz is volt, elfoglalt volt: elfoglalt azzal, hogy láthatatlan legyen, mivel
nem is létezett. Amikor először jöttem ide dolgozni, Matt rendkívül kacéran
flörtölt velem, és bár nem zavart a flörtölés, nem érdekelt, és úgy gondoltam,
a legjobb módja annak, hogy ne vigye tovább a dolgot, ha azt mondom, hogy van
pasim.
Csak arra nem számítottam, hogy
ragaszkodni fog hozzá, hogy barátok legyünk. Kiderült, hogy a durva külseje
alatt, Matt valójában egy aranyos fickó. Most vagy be kellett vallanom, hogy
hazudtam, vagy szakítást kreálnom, vagy továbbra is ragaszkodnom kellett ahhoz,
hogy a láthatatlan pasim túl sokat dolgozik. Mesterien profi vagyok abban, hogy
elszúrjak egy olyan egyszerű dolgot, mint a barátkozás.
– Komolyan Brian, Justin
születésnapjáról beszélünk, nem csak egy szokásos péntek esti összejövetelről.
Ez az első születésnapja, mióta megházasodott, és Mark megpróbálja különlegessé
tenni. El kell jönnöd.
– Ott leszek. Ha ő nem tud jönni,
akkor majd egyedül megyek, oké?
– Oké.
Mire hazaértem, már jobban éreztem
magam. Megálltam a boltban, és megvettem a cuccokat, hogy vacsorát főzzek
magamnak és Jaydennek. Majdnem az óta, hogy lakótársak voltunk, volt egy
állandó szerda esti vacsora és Netflix-estünk. Régebben mindig rendeltünk
ételt, de mostanában inkább én főztem.
Ma este egy házi pizzát készítettem,
amit a Pinteresten láttam, és jól nézett ki. Reméltem, hogy Jaydennek ízleni
fog. Úgy tűnt, hogy a legtöbb dolgot szereti, amit főztem, de ez talán egy
kicsit túlzás lenne, mivel a házi pizza és a házhoz szállított pizza nem volt
ugyanaz.
Éppen a zöldségeket aprítottam, amikor
bejött.
– Haver, minek van ilyen jó
illata? – kérdezte, ahogy belépett a konyhába.
– Ez egy mediterrán lapos kenyér
pizza. Láttam a neten, és úgy gondoltam, hogy jól néz ki.
– Ha olyan jó az íze, mint az
illata, akkor biztosan szuper lesz. Van időm lezuhanyozni? – kérdezte, miközben
lehúzta magáról a pólóját. Ne nézd, ne
nézd, ne nézd, ne nézd, mondtam magamnak, miközben totálisan odanéztem. A
lakótársadat perverz módon bámulni nem volt menő. Egyáltalán nem. De Jaydenbe
már azóta bele voltam zúgva, hogy először találkoztunk. Hogy is tehettem volna
másképp? Gyönyörű volt. Sajnos, én egyáltalán nem voltam az esete. Ő a testes,
férfias pasikat szerette, nem az aranyos, kicsi srácokat, akik soha életükben
nem sportoltak.
– Um, igen, van időd. Még be kell
rakni a sütőbe.
– Király. Pár perc múlva jövök.
Második fejezet
Fordította: Aemitt
A pizza kisütése éppen elég ideig
tartott ahhoz, hogy a gondolataim visszatérjenek a pasim – vagy inkább a pasim
hiánya – problémájához. El kellett mondanom a munkatársaimnak, hogy csak
kitaláltam a srácot. De akkor szánalmasnak tűntem volna, és anélkül is elég jó
munkát végeztem ezen a téren, hogy egy képzeletbeli barátot is hozzáadtam volna
a dologhoz. Az ember csak olyan mélyre tud süllyedni, hogy a végén a szánalmas
medence legaljára kerüljön.
Annyira elmerültem a gondolataimban,
hogy nem hallottam, hogy Jayden visszajött a konyhába, amíg meg nem szólított.
– Hé, mi a baj? Úgy nézel ki,
mintha valaki elvitte volna az utolsó csokis sütidet – kérdezte, utalva arra a
dologra, ami a legszomorúbbá tesz a világon. Imádtam a csokis sütiket.
– Semmi. Csak valami munkával
kapcsolatos dolog.
– Munkaügyek? Azt hittem, szereted
ezt a munkát és az embereket, akikkel együtt dolgozol – mondta, miközben
tányérokat és evőeszközöket ragadott, hogy megterítsen.
– Igen, szeretem. Szuper
barátságosak, és a munka egyáltalán nem rossz. Nem arról van szó. Az egyik
terapeutának a hétvégén születésnapi bulija lesz. Azt akarják, hogy ott legyek,
és nem vagyok biztos benne, hogy elmegyek. Ennyi az egész.
Megfordultam a pizzával, és láttam,
hogy Jayden engem figyel.
– Mi az? – kérdeztem.
– Ez már vagy a harmadik alkalom,
hogy azt mondod, megkértek, hogy menj el valahova, de nem mentél. Ez nem vall
rád. Te vagy Mister Társasági Srác, szóval mi a helyzet?
Letettem a pizzát az asztalra, és abban
a reményben, hogy elterelem a figyelmét, beszélni kezdtem a kajáról. – Remélem,
jó ez a pizza. Remek módja annak, hogy rengeteg zöldséget csempésszünk be
magunkba, így valójában tényleg jót tesz neked.
Elkezdtünk enni, és ha Jayden
hangjaiból lehetett következtetni, a pizza nagy sikert aratott. Felnyögött és
megnyalta az ujjait. – Ez annyira finom, Brian. Egyáltalán nem is olyan, mint a
pizza. Ez valami más, valami jobb. – Beleharapott még egy falatba, és megint
felnyögött, ami arra ösztönzött, hogy elgondolkozzam, vajon ugyanilyen hangokat
ad-e ki, amikor elélvez.
– Jobb, mint a házhozszállítás,
mi? – kérdeztem.
– Jobb, mint bármi más. Hát,
majdnem mindennél – kacsintott.
– Nevetséges vagy, de örülök, hogy
ízlik – nevettem.
– Ó, több mint ízlik. Nagyon
finom, de nem felejtettem el, miről beszélgettünk, mielőtt elterelted a
figyelmemet a mennyországgal, ami a főztöd. Mondd el, mi van a munkával. Talán
tudok segíteni.
– Nem tudsz segíteni, és őszintén
szólva semmi baj. – Felvonta az egyik szemöldökét, és olyan pillantást küldött
felém, ami elárulta, hogy nem veszi be. – Oké, oké, csak hülyeség és kínos.
– Ugyan már. Ne legyél már ilyen,
csak mondd el, mi a helyzet.
– Rendben. Valahogy azt mondtam
nekik, hogy van pasim, és most folyton azt kérik, hogy vigyem magammal
különböző helyekre, így őt használom kifogásnak, és nem megyek. Úgy értem, én
akarok menni. Kiderült, hogy mindenki nagyon kedves, de most itt szorongok.
– Csak mondd azt nekik, hogy
szakítottál. Nem nagy ügy.
– Nem tehetem. Minden részletet
tudni akarnak majd, én meg kurvára nem tudok hazudni.
– Mondja az a fickó, aki hazudott
arról, hogy van pasija – nevetett.
– Fogd be – morogtam.
– Oké, látod, tudok segíteni.
Elmegyek veled a buliba, és úgy teszek, mintha én lennék ez a pasi. Aztán ha
megismerkedtek velem, megnyugszanak, és ezzel időt nyersz, hogy szakíts velem.
– Ezt nem teheted. Senki sem hinné
el, hogy a pasim vagy! – Kiáltottam fel, és ha nem figyeltem volna, talán nem
vettem volna észre a sértettség villanását, ami Jayden arcán átfutott, de
gyorsan elfedte valami olyasmivel, ami sokkal inkább felháborodásnak tűnt.
– Mégis miért? Mert szerintük nem
randiznál egy fekete sráccal?
– Micsoda? Mi a faszról beszélsz?
Nem, nem azért, mert fekete vagy, te idióta, hanem mert dögös vagy. Úgy értem,
komolyan, totál dögös vagy.
– Szerinted dögös vagyok? – kérdezte
vigyorogva.
A szememet forgatva sóhajtottam,
miközben megráztam a fejem. – Tudod jól, hogy dögös vagy.
– Ahogy te is – mondta hirtelen
nagyon komolyan.
– Dehogyis, én aranyos vagyok. Vagy imádnivaló. Vagy szépfiú. Sok minden
vagyok, de a dögös nem tartozik közéjük.
– Tök mindegy. Szóval akárhogy is,
ez működhet. Mit szólsz hozzá? Akarsz a pasim lenni? – kérdezte. Csak viccelt,
de én csak arra tudtam gondolni, hogy
igen, mindennél jobban, igen. Éppen ezért volt ez olyan rossz ötlet.
Próbáltam kitalálni, mit mondjak, hogy kimásszak ebből a katyvaszból, és nem is
gondoltam arra, hogy még rosszabbul is elsülhet a dolog. De így lett.
– Szóval, mi a nevem, Mr. Színlelt
barát?
És erre én elpirultam. – Nem számít. Ez
soha nem működne. Felejtsük el. – Felálltam, és elkezdtem rendet rakni a
vacsora után.
Jayden folytatta. – Nem, ugyan már, mi
a nevem? Valami kínos nevet adtál nekem, mint Harry Styles vagy ilyesmi?
– Nem – mondtam, még jobban
elpirulva. A fenébe a világos arcszínemmel, mert nem lehetett elrejteni.
– Szóval, akkor? – erősködött.
– Jayden. Oké, azt mondtam, hogy
Jaydennek hívják. – Bassza meg. A
hülyeségem miatt most már másik lakótársat kellett szereznem.
– Tényleg? – kérdezte halkan. Volt
valami a hangjában, ami szinte reménykedőnek hangzott. Megköszörülte a torkát,
és kuncogott. – Hát, ezt könnyű lesz megjegyezni.
– Most komolyan beszélsz? – Nem tudtam
elképzelni, hogy ez jó ötlet lenne, de ha Jayden hajlandó volt rá, akkor
hagytam neki. Talán ez volt az egyetlen esélyem, hogy úgy viselkedjek, mintha
ez a férfi hozzám tartozna, és ezt, hogy hagyhattam volna ki?
– Persze, gondolj bele, milyen
könnyű lesz. Nem kell megtennünk semmi olyan ismerkedős dolgot, amit másnak
végig kellene csinálnia. Már mindent tudunk egymásról, szóval egyáltalán nem
lesz nehéz meggyőzni az embereket arról, hogy egy pár vagyunk – biztosított.
– Milyen dolgokra gondolsz?
– Mint például kedvenc szín,
kedvenc étel, milyen filmeket szeretsz, hobbik, ilyesmi.
– És azt hiszed, hogy ezeket mind
tudod?
– Igen, tudom ezeket a dolgokat. A
kedvenc színed a kék, a kedvenc ételed az indiai típusú curry, szereted a
szuperhősfilmeket, és jobban szereted Amerika kapitányt, mint a Vasembert, és a
kedvenc hobbid az olvasás. Figyelek rád, Brian.
– Oké, igen. Ez talán működhet – mondtam
nagyon nyugodtan, kívülről. Belülről viszont teljesen kiborultam. Fogalmam sem
volt róla, hogy időt szánt arra, hogy mindezeket a dolgokat kiderítse rólam.
– Tényleg? Király! Oké, szóval a
barátod bulija nem lehet az első randink, különben sosem fog sikerülni. Most
szerda van, úgyhogy ha péntekre készen akarunk állni, akkor holnap este el kell
mennünk egy teszt randira.
– Tesztelésre?
– Igen, jó móka lesz. Elmehetünk
indiai curryért, és elmehetünk moziba. Mit szólsz hozzá?
– Oké, igen, egy próba kör. Jól
hangzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése